dalszövegek, versek és rovásirás

Itt megtalálhatod a kárpátia jelentős számainak a dalszövegét valamint megtanulhatod a rovásirás használatát és még számos idézetet nyujtok neked.

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

Kárpátia

A Jászságban, a Kunságon

A Jászságban, a Kunságon, dúlt, kicsiny Magyarországon
Hajtja nyáját a juhász, közben vígan furulyáz
Hajj, de ő is terelgetné a juhait Arad felé
Kárpátokig meg sem áll, régi határkőre áll
S onnan kiabál

Van fokosa, van bicskája, hitvány embert négybe vágja
Hejj, hejj, hejj, hejj, hejj, hejj
Úgy énekel

Görbe botján támaszkodva néz a juhász a távolba
Szalad a nap nyugatnak, a kutyái csaholnak
Széna-szalma a kunyhája, szőrsubája takarója
A tűz mellé lefekszik, parazsánál melegszik
Egész reggelig

Van fokosa, van bicskája, hitvány embert négybe vágja
Hejj, hejj, hejj, hejj, hejj, hejj
Úgy énekel

Akkor megyek

Akkor megyek, mikor szűz hó esik;
mikor csend van, és félhomály.
Akkor megyek, mert így írták meg,
ott fenn még, hajdanán.

Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.

Nem voltam jó, nem voltam rossz.
Azt kaptam mindig, ami jár.
És örültem annak, hogy ismertelek,
és ismertél te is talán.

Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.

Mindig van még, egy utolsó lépés,
egy utolsó szó, egy hang.
De nem látta, nem hallotta ezt már senki,
olyan lassú volt, olyan halk.

Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.
2-szer.

Az én apám

Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok,
Az én apám
Az én apám

Mentőautó, rabszállító ő mindent megjárt
Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád
Az én apám
Azóta is büszke vadként él töretlen hittel
És már semmitől sem fél
Az én apám
Az én apám

A jó apám
Úgy nevelte mindhárom fiát,
Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és hazát
Öregember, mégis hogyha hívná a haza
Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna
Az én apám,
Az én apám

Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok
Az én apám
Az én apám
Az én apám
Az én apám

Barátom mondd merre vagy

Könnygáz marja torkomat
Sállal fedem arcomat
Kardlag cserzi hátamat
Barátom, mondd merre vagy

Az utcán testvérem lövik
Pesten magyar vér folyik
Rendőr lovak taposnak,
Barátom, mondd merre vagy

Refr.:Ó-ó-ó-ó-ó
Mint eldobott kő száll a szó
Ó-ó-ó-ó-ó
Csak egy igaz út járható

Meggyalázzák lányomat
Nemzetem, vallásomat
Börtön mélyén kínoznak
Barátom, mondd merre vagy

Ronggyá ázott ruhámban
Fegyverek célpontjában
A fél szemem aszfaltra fagy
Barátom, mondd merre vagy

Refr.:Ó-ó-ó-ó-ó
Mint eldobott kő száll a szó
Ó-ó-ó-ó-ó
Csak egy igaz út járható

Isten előtt ki-ki bűnei szerint
Méltó módon elszámoltatik
Nem marad semmi véka alatt
Mi megtörtént a nap alatt
S tüzes paripák nyomán jön el élet és halál
Bizony mondom néktek döntse el mindenki, hogy hol áll!!

Refr.:Ó-ó-ó-ó-ó
Mint eldobott kő száll a szó
Ó-ó-ó-ó-ó
Csak egy igaz út járható

Ó-ó-ó-ó-ó
Mint eldobott kő száll a szó
Ó-ó-ó-ó-ó
Csak egy igaz út járható.

MAGYARnak születtem

Nem hajlok semmi szélnek,
Pusztító jégverésnek,
Úgy állok rendületlen,
Magyarnak születtem!

Hiába ütnek, rúgnak,
Kemény fából faragtak.
Az ég ítél felettem,
Magyarnak születtem!

Lágy eső arcom mossa,
Vállamon népem sorsa.
Teszem mit meg kell tennem,
Magyarnak születtem!

Vadászhat énrám bárki,
Van erőm bosszút állni.
Én soha nem felejtem,
Magyarnak születtem!

Ha egyszer megtagadnám,
Édes jó szülőhazám.
Sújtson le rám az Isten!
Magyarnak születtem!

Rab madár, hogy ha voltam,
Kitéptem minden tollam.
Áruló sosem lettem,
Magyarnak születtem!

Egy az Isten, egy a nemzet

Egy az Isten, egy a nemzet
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek.

Ref:
Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnalcsillag, szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.

Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.

Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte, árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet.

Ref: Szent koronánk 2x

Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.

Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érezd a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását.

Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták.
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.

Ref: Szent koronánk 4x

VERSEK

Bernáth Antal Kárpát medence

Kárpátokban sír egy kismadár, Búsan szóló hangja messze száll. Sír a szellő, sír a vadvirág, Kárpátokban könnyes minden ág. Minden fában rabbilincs, Százan szúrnak egyszerre szíven, Életedre törnek mostohán, Porba hullatnak magyar hazám. Szálló szellő vidd el jajszavunk, Megláncolva összeroskadunk. Amerre csak találsz egy magyart, Sírjon, míg e hon össze nem tart. Sírd el bajunk minden rög felett, Fakassz könnyre minden, hü kebelt. Hogy sírjanak majd a nemzetek, Magyarokért csak könnyet ejtsenek. Nehéz bilincs tépi szét kezünk, Összetörve szétreped szívünk. Ó Kárpátok! Másé az is már, Kárpátokban lesz még magyar nyár. Ha összetörve, letiporva, Ha sok, sok bajunkkal porba hullva, Kezünket a bilincs tépi szét, Nem veszünk el: él még ez a nép.

Bernáth Antal

Magyar gyermek imája. Tied vagyok édes hazám, míg élek, Senkivel e világon nem cserélek... Szétszaggattak, kifosztottak, nem bánom, Te vagy azért a legszebb a világon. Kicsiny vagyok, de megnövök majd egyszer, Akkor aztán cseh, szerb, oláh, jaj nektek! Bámulatba ejtjük majd a világot, Megtisztítjuk a némettől is az országot. Búsan szól még kis harangunk, Hazug nyelvek hazug pletykák, Szépvagy mégis, Szépvagy mégis, Magyarország. Egy verset írtam ide sírva, Olvasd fiam ez ima, az apád írta.

A Kárpátia dalszövegei

toborzó

Harcba hívja Nemzetünk minden hű fiát, Toborzóra fújják már a trombitát!! Én fatornyos kis falum, jó apám, anyám; Búcsút intek, indulok őseink nyomán!! Én fatornyos kis falum, jó apám, anyám; Búcsút intek, indulok őseink nyomán!! Földön, égen vágtatunk, nincs ki ellenáll; Levegőt hasítja ezüst vasmadár!! Győzelemre visszük most népünk zászlaját; Mindhalálig óvjuk Istent és Hazát!! Győzelemre visszük most népünk zászlaját; Mindhalálig óvjuk Istent és Hazát!! Szóló... Harcba hívja Nemzetünk minden hű fiát, Toborzóra fújják már a trombitát!! Én fatornyos kis falum, jó apám, anyám; Búcsút intek, indulok őseink nyomán!! Én fatornyos kis falum, jó apám, anyám; Búcsút intek, indulok őseink nyomán!! Földön, égen vágtatunk, nincs ki ellenáll; Levegőt hasítja ezüst vasmadár!! Győzelemre visszük most népünk zászlaját; Mindhalálig óvjuk Istent és Hazát!! Győzelemre visszük most népünk zászlaját; Mindhalálig óvjuk Istent és Hazát!!

szép vagy, gyönyörü vagy

Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán, Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám. Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér, Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér. Refrén: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, Gyönyörűbb, mint a nagyvilág. Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád. Táltos paripánkon odaszállunk Hazahív fű, fa, lomb, s virág. Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország. Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán És délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán. A Rónaságon, hét határon száll, repül a szél, Huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél. Refrén 2-szer, majd a végén utolsó sor megismétlése

P.mobil dalszöveg

Kereslek végtelen utakon, de csak a semmi vár Dörögve zúgnak a betonon lánctalpas éjszakák Falakról bámul az unalom, csak a csend szól rám Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz. Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért<br Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod, Legyen az álmod szép. Állok a felnyitott hidakon zavaros víz fölött Kereslek túltömött buszokon, bezárt ajtók mögött Állok ott ahol a szobád van, bíbor köd szitál Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz. Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért Hideg csendben fekete minden legyen az álmod szép. Játszd el a dalt ami sose szólt, vedd fel a fehér gitárt Játszd el régi húrokon az utolsó utazást Idegen árnyak a színpadon, folyik a show tovább Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz. Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod szép. Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod szép Legyen az álmod szép.

menj tovább

Álmodtál, ébredtél,
Vártál rá, hogy felnőtt légy.
Felnőttél, más lettél,
Minden álmod elmúlt rég

Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már
Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már

Rossz voltál, jó lettél,
Megbántad, ha vétkeztél.
Múltad múlt régesrég,
Volt mi volt, továbbmentél

Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már
Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már

Az utolsó cigaretta

Falamról eltüntek a hősök
A szelíd vándor kék motorján kitart még
Most is őt látom az ágyból
Régóta várlak, utolsó cigarettám ég

És ha azt mondod:
Kezdj új életet!
A válasz csak annyi, hogy
Kettő nem lehet!

A lemez évek óta serceg
A dal mégis mélyen bennem él
Most is ezt hallom az ágyból
Régóta várlak, utolsó cigarettám ég

És ha azt mondod:
Kezdj új életet!
A válasz csak annyi:
Kettő nem lehet!

Utolsó rock & roll

Leviszem a szemetet, hogyha kell,
A feleségem hátulról is érdekel,
Nem bánom, de 6 év múlva 2000

Nyár utcai negyedik emelet
Újpesten is Fradi-drukker lehetek
Közel van a kórház, idejében átérek

Még egyszer fenn a színpadon,
Nagyon jó, nagyon jó
Eljátszunk még egy rock & rollt
Az utolsót, az utolsót

Semmi dolgom, egész héten ráérek
Csengetésre ajtót nyitok, kinézek
Hozzám minden jó csaj bejöhet

Lemegyünk a telekre, de nem én vezetek
Ülök a parton, és nézem a vizet
Ha nincs kapás, eszem egy kis bablevest

Még egyszer fenn a színpadon,
Nagyon jó, nagyon jó
Eljátszunk még egy rock & rollt
Az utolsót, az utolsót

Utána meg benyomom a sörömet
Megiszom a bort is meg a rövidet
A kertben minden munkát elvégzek

Játszani a hajóra már nem megyek
Időközben felnőttek a gyerekek
A hétvégén rock kocsmában zenélek

Még egyszer fenn a színpadon,
Nagyon jó, nagyon jó
Eljátszunk még egy rock & rollt
Az utolsót, az utolsót

A fiam néha alaposan elverem
Az a baj, hogy rám hasonlít teljesen
A kis Tunyót ismerik a környéken

A két lányom már nálam jobban énekel
Jól keresnek, haza jönnek mikor kell
Én vagyok az apjuk, az anyjuk meg a menedzser.

Rocktober

Kövéren és kopaszon
A hangerőt már nem bírom
De ha már eljöttetek
Egy kicsit még ilyen leszek

Elkopik a bőrnadrág
A hosszú hajat levágják
Meghíznak a rockerek
Akkor is ilyen leszek

Megyek az út másik felén
Kemény kő a szívem helyén
Véssd fel, jegyezd meg jól
Hogy Rocktóberben születtem én

Eltűnik a diszkóláz
Összedől az üvegház
Ágyamban már kisgyerek
Akkor is ilyen leszek

Megyek az út másik felén
Kemény kő a szívem helyén
Véssd fel, jegyezd meg jól
Hogy Rocktóberben születtem én

Sör folyik a vér helyett
Sárkány száll a domb felett
Nem ismersz meg még lehet
Én akkor is ilyen leszek

Megyek az út másik felén
Kemény kő a szívem helyén
Véssd fel, jegyezd meg jól
Hogy Rocktóberben születtem én

idézetek

Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!

Nem szabad idegenként visszatérnünk oda, ahol valamikor otthon voltunk.

Aki nem tud országáért küzdeni, az nem érdemel országot.

A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.

Mert élek még! Ha törten is,
ha vérben is, ha görcsben is,
még ha utolsó is vagyok,
kit az özönvíz meghagyott,
de harcom végig harcolom
s a lobogót megmarkolom!

Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét.

Akié a föld, azé a jövendő... de csak azé lehet a föld, aki együtt él vele, közel áll hozzá, aki megérti a föld szavát... magyarnak lenni Erdély földjén annyit jelent, mint mindig egy lépéssel előbb lenni... egy kicsit többnek lenni minden tekintetben... többet dolgozni, többet szenvedni, többet adni, többet tudni, többet érezni, többet gondolkozni... okosabbnak lenni, hajlékonyabbnak lenni... meghajolni a viharban, mint a mezőségi gyertyánfa, földig hajolni, ha kell... de meg nem törni soha! A fenyő hasad, a tölgyfa törik, de a gyertyán hajlik, mint az acélrugó és kiegyenesedik újra meg újra... Erdély földjén csak a gyertyán-embernek van jövendője.

Egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok.

Mert az a Magyarország, amit én megismertem, ezer kis hibája mellett is magában hordozta a nagyság és méltóság minden jelét. Az egyéniség országa volt, az egyéniség szabadságának országa, mely szabadság tisztelete mélyen gyökerezett mind a rendszerben, mind az emberek lelkében.

Amikor kimondom ezt a szót, hogy "Erdély", ebben benne van minden: a szívem, a lelkem, az agysejtjeim molekulái, mindaz, ami voltam, vagyok és leszek, tulipános bölcsőmtől a kopjafáig. Véremben van. Minden írásommal, minden beszédemmel, mindig és mindenütt Erdélyért harcoltam. Azért az Erdélyért, melyről tudom, hogy már nem lehet az enyém soha, de még lehet azoké, akik ott maradtak, szenvedtek és hűséggel kitartottak minden gyötrés, megpróbáltatás ellenére is. Minden maradék erőmmel, igyekezetemmel azért küzdök még ma is, hogy Erdély újra az legyen, ami volt: három szabad nép hazája, az Isten és ember előtti egyenlőség, a tisztesség és az emberszeretet földje.

A nemzet élete a kultúrával azonos, nem a politikai történésekkel, melyek csak átfutnak fölötte, mint a szél. A kultúra és a nemzet azonossága az a mindeneken felül álló erő, mely ellen tehetetlenek a fegyverek, és mellyel szemben értelmüket vesztik a szögesdrótok.

Végzem, amit végeznem kell, amit végeznem jó és illő, mert a bennem lévő nyugalomérzés igazolja, hogy helyes úton járok. Szeretném, ha hitem akkorára növekedhetnék, mint egy mustármagocska, hogy hegyeket mozdíthassák vele. S jólesik arra gondolni, hogy talán azok a mustármagocskák, amiket életem során könyveimbe ültetgetve szertehullattam, egy napon valóban visszamozdítják az én hegyeimet a Balkánról Közép-Európába, ahová tartoznak.

Uram! Rendeld már, hogy hazamehessünk!
Mindegy, hogyan, és mindegy, milyen áron!
Nem akarunk örökké bujdokolni
ezen a zord, otthontalan világon!
Ha kell, gyalog is, éhesen, vacogva,
tépett lélekkel és halálra váltan:
csak otthon legyünk egyszer a hazánkban!

Magosan, a kék égen sasok keringtek mozdulatlan szárnnyal. S tova északnyugat felé, ahol a nádasok az éggel összeértek, kicsi fehér felhők hajóztak szelíden Erdélyország felé. Mintha csak a mocsár mélyéből fölszálló hazavágyó sóhajok lettek volna.

ROVÁSÍRÁS